amikor egy árus rámsózott egy hamis gyémántot, azóta én lettem kódus féloldalas, hódolatas hódol a tas, van ami hass, mint az ezer elfelejtett kocsma, a sarkon a pincében a tetőn a kiülőben és a felülőben, italok együltőben, fapadon vagy fonotton, domboldalban völgyben és ellátó lelátón hol város alattam, hol malomban

hol a körúton kávézom

a moziban várom, hogy jöjjön a barátom és egy szót váltson

mert ez nem álom

ahogy az se mikor a betonházak alatt folyt a bolt az úgy volt kocsmáról kocsmára és kocsmában kötött ki ott volt ott volt, rendelt aki soron volt ki ötöt tölt ki

gurult a golyó, tele a poharak, és nincs oly éjszaka a hold alatt

egy irányba ivnak a halak

pofont is adnak a falak

vuknak is ott volt karak

ne akard sötét súgjon sündörögve jobb ha halad 

és látni akarj újabb nyarat

szőr mentén és szőrével de szőrén nem ülik már a lovat

olvassza mint a hovat a nap 

minden nap eléri végét mint van a pont meg a mondat

ne add magad meg