a legszebb lány a gimiben, az angol órán mögöttem a leghátsó sorban, hangja mint legkellemesb balzsam

lédús ajkain egy betontalpnak dőlve egy halk éjszakán, miközben a diszkó benti hangjai szűrődtek ki a fák alá, egy másik diszkóból gyalog haza haza deákin keresztül után, sután bután, asse tudtam akkor hogy életem egyik legjobb pillanatait élem át

rövid ideig tartott ahogy minden találkozás rövid volt, egy-két másodperc, egy-két perc, pár váltott szó, de szerencsére a képek megmaradtak, ahol diszkó volt, de ma már nincs diszkó, sőt ott sincs már diszkó, ahol ez megtörtént, talán irodák vannak, de az ilyen dolgok nem földi dolgok, nem kötődnek helyhez

ahogy bejött a tornaterembe, a szemem sarkából figyeltem és azt hittem legémberedtem kezem ..l..aa..b.a...m talán tudod milyen 

a legjobb csaj volt a gimiben, tényleg, ez nem vita tárgya és én akin fénytörésben látni lehetett a ködben nem mint a szamarat

én tudom a nevét, nem tudom ő tudja-e az enyém.    esse sokszor érdekelt, legtöbbször én felejtem el, és legtöbbször az első 10 másodperc után

de ez a csaj olyan puha volt mint a paplan

ez a csaj tudta mit akar és tudta hogy hol van. magyarul helyén volt a szive is meg az esze is. meg a vonásai meg a vonalai. egyben volt. egy az egyben. 

csak egy szó, köszönöm :)  

esőben nem túl okos nyomni a pedált, vagy eső után 

ha csúszik az út és csúszik a gumi akkor úszik az autó

és nem megállitható és ha nem az a perc hanem egy másik, mint a rulettgolyó

vagy a kavicságy vagy a tábla 

mint pereden vagy farkasdon, vagy csak szilveszterkor (?) a galántai úton vagy deáki fele azon a fölöslegen ajzott  napon hogy a hajad égnek áll, nem tudod letenni a telkót, minden szó egy újabb madzag hogy az agyad elhagyod ahogy mondták, netuddmeg

miért sietsz, ha lassan nem érsz oda, és az nem megy sehova, megváltoztatni csak a megváltoztathatót lehet, régi igazság

aki nem akarja hogy segitsenek, azon nem lehet segiteni. ezek a szavak megfordultak a fejemben, hisz mindahányszor ez történt, lány is volt a közelben, olyan közel a fejemben, másnak egy gyűszűnyi hely maradt, de amit jobb nemtudni azt jobb nemtudni

minden másra ott van az elkerülhetetlen egy győzedelmes világotirányitó igazság

volt 18 körül olyan késztetésem, hogy belehajtsak a szembejövő kamionba, de

nem sokszor volt az életemben hogy súgtak

Sopron felé 2016-ban ne lépjek a gázra mert most nem jó

egy kanyarban előzött előttem szemben egy kamion.

úgyhogy elértem a hegyre, az öt vagy hatórás de idegesitöen hosszú várakozás a sorba után miután letettem a kocsit egy húszperces sétára a porban és a tűző napban, bakancsban, abban, de az sincs már meg, hogy élőben lássam

az Ő neve áldattasson

hisz a világ végében is e végében e világon

ahova bementem gézt keresni a kezemre, mert leégettem és aztán ott hűtöttem valami lavór vizben

mintha emlékeznék hogy volt ott egy tükör, vagy a mosdóban jártam, ja az lehetett

azokon a hegyi utakon megismételhetetelen, az nem olyan mint a cseh partok felé

hi he tetlen

vagy a keleti végek felé az erdők csapásain nyomva a pedált a német autoipar elcseszett remekében, hallgatva az avar zúgását a széllel

azok metszettek mint a penge bele a hegybe

na mindegy lényeg, h Rijekában a kórházban egy utcaszélre a tengertől az orvos megnézte, elintézte, leokézta, le voltam rendezve mehettem aztán kenőcsöt felvetem egy közbeeső városkában a következő napokban, mert az a rohadt kocsi estére elfüstölt a rijekai hegyoldalon és onnan nem volt terv

szól a dzsezz

éltem ezt értem ezt

nem vetem meg a szeszt

és elvétem a nezt

amikor üt az bekezd

az aszfalt sima, az ég alja még mindig messze

szemed szememre

és ő vágja ütemre 

csalva mosolyt számra

ᛩʍ⊺ᛩᛩ⊪ᚷ϶⊺

a kimondatlan el nem mondott

ezer nemjárt úton

miközben ugyanannyit megjártam

s hogy el ne feledjem 

mig ég zárult felettem

adjonIs天

bút bódgot bóduttat

ᛩ⊺⊺ᛞʍⵍ